A méltán nagyhírű Lettera 22 nevezetű írógép egyike azon ikonikus tárgyaknak melyeket az Olivetti gyártott. Az Olivetti 1908-as indulása óta számtalan írógépet dobott a piacra melyek közül néhány igen népszerű lett. A Lettera 22 1950-ben jelent meg, az újonnan megjelenő hordozható táskaírógépek egyikeként felváltva az addig robusztus, fekete, nagy darab gépeket. Mássága könnyű súlyában - mindössze 5, más források szerint 6 kg -, csökkentett méreteiben, világos pasztell színeiben jelentkezett.
Megálmodója, Marcello Nizzoli tervezése közben a pauszpapír alatt tartotta a gép mechanikai részének maximális helyszükségletéről készült rajzot, hogy ahhoz igazítsa a formát. A végeredmény: tökéletes arányok, melyekkel esztétikailag megrősíti az Olivettire akkoriban jellemző jól sikerült szintézist a kifinomult technika és az avantgárd kreativitása között. A gép megtalálható a MoMA, New York-i Modern Művészetek Múzeuma gyűjteményében és 1950-ben megnyerte a Compasso d'Oro-t is, ami a legfontosabb formatervezési díjnak számít Olaszországban.
Megjelenése után azonnal lelkesedéssel vették birtokukba nagy írók, riporterek. Indro Montanellitől, az olaszok nagyrabecsült írójától híresen elválaszthatatlan volt kedvelt gépe, olyannyira, hogy 2009-ben az író születésének 100 éves évfordulója alkalmával kiadott emlékbélyegen is látható.
De használta és szerette Pier Paolo Pasolini is, a tragikus halált halt olasz író, költő, rendező. Ernest Hemingway pedig egy ilyen gépen írta az "Az öreg halász és a tenger" c. kisregényét . -Soha nem adhatom alább ennél!- mondta róla.
Kicsi, kompakt, és színes. Olyanfajta lágy vonalvezetés jellemzi, mint azelőtt más gépet nem, így sikerült elterjesztenie az Olivetti hírnevét a világban.
Forrás: AD olasz kiadás 2005 november