A fotográfia, vagyis a fénnyel való rajzolás művészete - követve a társadalmi igényeket és a technikai fejlődést - nagy utat tett meg a 17. században használt camera obscura-tól a digitális kamerák 1995-es megjelenéséig vagy a "digitális lázadók" 2003-as igazi nagy piaci áttöréséig. A valósághű ábrázolásra való törekvés hívta életre és generálta azt a fejlődést, aminek nyomán ma már nehezen boldogulnánk digitális képrögzítőink nélkül. De vajon van-e visszaút?

A pillanatnyi pontos valóság rögzítése - hétköznapi értelemben és egy mezei felhasználó esetében ez a cél, amikor masinájával kattint, hogy megörökítse a kissé bizonytalan tekintetű élete párját teveháton az egyiptomi nyaralás ékes bizonyítékaként. Ha viszont örömmel adunk esélyt a véletlennek és nem célunk a megfelelő, precíz beállítás megtalálása, nekünk való az analóg technikára épülő lomográfia egyre terjedő őrülete, ahol a képi hibák nemhogy kiküszöbölendő vétségek, hanem a spontán kompozíció részévé válhatnak. Ehhez ma már számtalan típusú (a sokszínű képi világ megteremtését és a legkülönfélébb technikai megoldásokat elősegítő) lomo masina áll rendelkezésünkre.

A lomo története így indult: az egykori szovjet gyár mára legendássá vált terméke, a LOMO kompakt automata a maga idejében megbízható, jó minőségű, olcsó fényképezőgép volt, azonban az igazi sikertörténet csak “halála” után, körülbelül másfél évtizede kezdődött, amikor pár fiatal bécsi művészlélek (ki tudja, milyen szerek hatására) rájött, hogy az állítgatást eleve nem igénylő gép tökéletesen alkalmas véletlenszerű, kapáslövés jellegű képek készítésére. Az akkoriban szemtelenül újszerű, már-már lázadó stílusú képek nem csak a kábult egyetemisták lelkét hódították meg, hanem többek között a divatszakma is hasznot húzott belőlük.

A lomo ereje abban rejlik, hogy más utakon jár. Nincsenek szabályai, a lomográfia egyszerűsége egyben a nyitottságát garantálja. Hol máshol vennénk hasznát egy kilencs lencsés (egy kockára kilenc kis képet exponáló) vagy egy beépített halszemobjektíves automata gépnek? A lomográfusok tudják a választ: házibulikon, strandon, metrón, mozgólépcsőn vagy akár egy esküvőn - mindegy, csak ne kelljen túl sokat foglalkozni a beállításokkal, és legyen elég fény. Egy a lényeg: VALAMI legyen a képeken, hogy mi van rajtuk és kinek mennyire tetszenek, az itt teljesen mellékes. Ne törődj semmivel, ne gondolkodj, csak kattogjon a gép! Épp ez adja az egész izgalmát, fogalmunk sincs mit alkottunk, csak amikor először meglátjuk a kidolgozott képeket.

És végezetül íme a az osztrák Lomographische AG társaság 10 pontos szabályzata, a lomoval történő fényképezés eszenciája:

1. Vidd magaddal mindig a lomódat, bárhova is mész! (Take your Lomo everywhere you go)
2. Használd mindig - nappal és éjszaka! (Use it any time - day & night)
3. A lomográfia nem bolygatja meg az életedet, de részét képezi! (Lomography is not an interference in your life, but a part of it)
4. Próbálj meg csípőből fotózni! (Try to shoot from the hip)
5. Menj a lehető legközelebb a lefényképezendő tárgyakhoz! (Approach the objects of your lomographic desire as close as possible)
6. Ne gondolkodj! (Don’t think)
7. Légy gyors! (Be fast)
8. Ne akard előre tudni, milyen lesz a kép! (You don’t have to know beforehand what you captured on film)
9. Később se! (Afterwards either)
10. Fütyülj a szabályokra! (Don’t worry about any rules)

Via 1, 2, 3