Nem sokszor, de azért néha elgondolkodunk azon, hogy mit szeretnénk még véghezvinni, megtenni, átélni, magunkénak tudni, mielőtt meghalunk.

Érdemes volna az életben többször is átgondolni a fenti kérdésre adható válaszok sokaságát, hiszen sosem lehet tudni, hogy mennyi időre jöttünk most ide, aztán nehogy lemaradjunk valamiről. Ráadásul annak viszonylatában, hogy tisztában vagyunk az egyetlen megváltoztathatatlan ténnyel, egészen egyszerű igazságokra jöhetünk rá az életünk terelgetésével, valamint a fontossági sorrenddel kapcsolatban.

Candy Chang köztéri installációs művész, designer és várostervező a maga módján keresi a választ a fenti kérdésre, megoldásokat keres arra, hogy hogyan teheti a városokat még élhetőbbé, kényelmesebbé az ott lakók számára. A Civic Center városi design stúdió társalapítója az építészetet, grafikai tervezést, és a várostervezést ötvözi, hogy átgondolt köztereket hozzon létre és a városi életvitel mindennapi kérdéseire adott kommunikációs eszközöket dolgozzon ki. Szenvedélyesen kutatja és minden munkájában újrafogalmazza a közterek információmegosztó szerepét, bevonva a játékba azok főszereplőit, az embereket.

Candy elgondolkodtató installációinak legújabb darabja a New Orleans-i Marigny és Burgundy utca sarkán (900 Marigny St.) található elhagyatott épület oldalára felhúzott fekete palatábla, melyre szépen sorban a „Before I die I want to...” feliratot festette. A mellékelt színes krétákkal a járókelőket arra szerette volna rávenni, hogy álljanak meg egy pillanatra és gondolkodjanak el: vajon mielőtt meghalnak, mit akarnak még az életben? A képek tanúsága szerint szép számmal érkeztek a válaszok. A lényeg, felhívás a cselekvésre, a gondolat megteremtése, mert ha beazonosítottuk, hogy mit is szeretnénk valójában, az első lépést megtettük a megvalósulás felé.