Feledjük most el egy kicsit az észak-afrikai véres eseményeket és utazzunk délebbre, Kenyába. Tengerpartjának egyik öblébe simul Lamu szigete, olyan közel a parthoz, hogy a térképen első látásra nem is tűnik szigetnek. Fővárosa az azonos nevű Lamu.

A szigeten, azt mondják, úgy 100 évvel ezelőtt megállt az idő. Béke és nyugalom, tökéletes idill fogadja a látogatót. Nincsenek autók, a közlekedés jobbára az itteni hagyományos vitorlással, a dhow-val, motorcsónakkal, gyalog vagy szamárháton történik. Lamu város történelmi óvárosa is arról híres, hogy megőrizte régi hagyományos építészeti értékeit, ugyanazok a szűk sikátorok, árnyas utcák,  érdes vakolatú házak állnak itt az idők tanújaként. A lakosság nagy része muzulmán, mint az évszázadokkal ezelőtt bevándorolt arabok, s ruházatuk is a hagyományokat követi. Lamu jellegzetes szuahéli kultúrája az évszázadok során ide érkezett népek kultúrájának keveredése. Érték többek között afrikai, arab, indiai, perzsa és európai hatások ezt a mégis kicsit elszigetelt világot, s ezek a hatások tükröződnek a sziget vallási, társadalmi életében, építészetében, mindennapjaiban.

Lamu város híres óvárosa 2001-ben került föl az UNESCO Világörökség listájára, mint egyedülálló építészeti örökség. Különleges régi kőházak alkotják ezt a városrészt. Közös bennük, hogy kívülről korall-mészkővel burkolták őket, majd a  későbbiek egyszerűbb, mésszel kevert vakolatot kaptak. Híresek a bonyolultan faragott fa bejárati ajtók, szép bejárati tornácok, Mekka felé néző gazdagon díszített galériák. Jellemzőek még a vastag falak, kis ablakok, mert a házak főként a belső udvarokból kapják a fényt és a levegőt, így a belső terek hűvösek és intimitásukat megőrzik.

Ez a távoli kis város minden időben vendégszeretetével is vonzotta az utazókat, kereskedőket, az utóbbi években pedig mint a nemzetközi hírességek rejtekhelyét emlegetik. Rendszeresen ad otthont írók , művészek, filmesek összejöveteleinek, akik nyilván bódultan élvezik a hely hangulatát, a hűs tengerparti esti szellőt, a tengeri herkentyűk ízét és a nyugodt pihenés csodáját.
Mit mondjak, meg tudom érteni őket.

Forrás