Blog.hu Premium Selection - Hirdetésre ajánlott blog
Nincs ilyen widget!

Erdély Dániel feltaláló és antropológus 3.

Interjúsorozatunk az utolsó részéhez érkezett. Kellemes olvasást kívánunk!
(Szerző: hna)

Igaz, hogy kaptál Lovagkeresztet is a kutatásaidnak köszönhetően?

2006-ban Amerikában megjelent az amerikai Science News borítóján egy Spidron-labda meg egy két és fél oldalas cikk. Korábban már meghívtak Atlantába, a Scientific American híres kolumnistája, Martin Gardner tiszteletére rendezett konferenciasorozatra, a Gathering 4 Gardner-re, ahol jelentős tudósok, neves művészek ún. Recreational Matematics, azaz szórakoztató matematikai összejövetelt tartottak. Részt vett rajta például Sir Roger Penrose, aki a fekete lyukak elméletén dolgozik Stephen Hawking-gal, meg többször ott volt John Conway is, a sejtautomaták kitalálója. Megjegyzem, hogy a matematikában nincs Nobel-díj, de ha lenne, akkor ők valószínűleg megkapnák. Aztán eljött Ivars Peterson matematikai újságíró, is, akinek a könyvét megvettem mintegy 10 évvel korábban, amikor Amerikában jártam. Épp ki akartam menni a konferencia teremből és ő ott állt az ajtóban. Mondom neki: „Legyen szíves kiengedni!”, és akkor néztem rá a névtáblájára. „Ivars Peterson? Huhú, ez fantasztikus!” kiáltottam „Rongyossá olvastam a könyvét.” Ez egyébként igaz is volt. Annyira örült neki, hogy megnézte laptopon a korábban megtartott előadásomat. Elámulva az egyik képen elhatározta azon nyomban, hogy ír egy nagy cikket a Science News-ba a Spidronokról. Azóta Peterson az Amerikai Matematikai Társaság (AMS) folyóiratának a főszerkesztője, én pedig a publikáció elismeréseképpen és a munkásságomért kaptam egy lovagkeresztet 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémiától.

És tudták pontosan, hogy mire is adják ezt a Lovagkeresztet?

Vizi E. Szilveszter adta át a köztársasági elnök által odaítélt kitüntetést. Az MTA Matematika Tudományok Osztályának akkori elnöke Szász Domonkos megkérdezte, hogy látta és érdekesnek tartja, de valójában „Mi a jó ebben a Spidronban?”. Akkor éppen az aperiodikus lefedésekkel foglalkoztunk, mert fölhívott engem Amerikából egy munkatársam Marc Pelletier, mondván, hogy a „mennyekbe járhatsz, mert megoldottam a sík aperiodikus lefedését Spidronokkal!”. Ez azt jelenti, hogy olyan módon lehet Spidron-csempékkel lefedni a síkot, hogy soha nem ismétlődik a minta sehol. Lényegénél fogva nem is tud ismétlődni. „Hát, ez nagyon jó, értem!.” - válaszolta. Szerettem volna folytatni a beszámolót, „...de hát még ezt, meg ezt, meg ezt is  tudja Spidron-rendszer!”„Ez nekem elég egyelőre”, - mondta. Odaadta a névjegyét. Én fel is hívtam több ízben. Említette, hogy majd esetleg elküldi az egyik diákját, aki majd feldolgozza a témát, de hát, azóta sem jött az a diák…

Ennek a papír hajtogatósdinak tulajdonképpen az origamihoz van köze? Annak valamelyik válfaja?

Robert Lang korábban Livermore-i fizikus volt, de ő lett a papírhajtogatásnak, tehát az origaminak az egyik legnagyobb szakértője a világon. Remek előadását a témáról magyar felirattal megnézhetik az olvasók a Neten. A hajtogathatóság feltételeit összefoglalta és ezek alapján megbízták, hogy csináljon olyan űrteleszkópot, ami összecsomagolható kicsire. Együtt voltunk Kanadában két éve, melléültem és állandóan injekcióztam a Spidronok geometriájával, mivel biztos voltam benne, hogy érdekli. Vázlatlapokat adtam a kezébe. Ennek az lett az eredménye, hogy az utolsó napi ebédnél azt mondta, hogy miattam egy új fejezetet kell nyitnia a könyvében, mert én egy olyan fajta hajtogatásról beszélek, amelyet nem lépésről lépésre, hanem az egész felületen egyszerre kell végrehajtani, és hogy ez egy speciális változata a hajtogatásoknak.
Nagyon jól esett, hogy ezt mondja. Jó volt ez az őskorszak, ami kissé azért már elhúzódik, mert a lényeggel tudtam foglalkozni, de kellene már végre egzisztenciális biztonság is. Ki törődik a feltalálókkal, akik gondolataikba süppedten ülnek sokszor évtizedekig? És, ha kapnak is néha egy-egy morális elismerést, azt nem lehet megenni! Oda kellene figyelni a tehetségekre és nem csak azokra, akik mutatkozni tehetségesek, de nincs mögöttük teljesítmény! Mindenütt ezeket látom, és alig-alig tudok rátalálni az igazi értékekre! Azt hiszem, az igazi újítók önzetlenek és nyíltak. Az igazi elismerés számukra az, ha odafigyelnek végre rájuk és hasznosítják őket. Nem maradnak életük végéig büntetésben, csupán azért, mert másként látják a világot, mint eddig mindenki.
Egyik napról másik napra élünk és nagy szerencsém van, hogy úgy-ahogy – némileg eladósodva, de – a felszínen tudtam maradni, és hogy egyáltalán ki tudtam jutni erre a portugál Bridges konferenciára. Ezeket nem szabad kihagyni, mert ugyan kis lépések, de azt hiszem, egy olyan cél felé, amely visszamenőleg igazolni fogja ezt a sok nyűglődést. Mecénásokra, befektetőkre, vállalkozó, lényeglátó emberekre van szükség, akik bábáskodnak az újdonság körül! Olyanokra, akik értelmesen akarják az anyagi és kapcsolati tőkéjüket kamatoztatni.

A sok „nyűglődés” mellett milyen munkák fűződnek még a nevedhez? Mik voltak például a legkisebb munkáid?

A Magyar Postának terveztem bélyegeket. Hét meghívásos pályázaton indultam és hármat megnyertem, de szoktam főleg angol nyelvű könyveket illusztrálni, arculatokat, kiadványokat, webes hirdetéseket, weblapokat is tervezni. 1985 óta ülök a gépnél, de annak idején még szabad kézzel rajzoltunk meg mindent, amikor a művészeti képzésben vettem részt. Tehát kb. megvan a felkészültségem bármilyen design feladathoz. Voltam multinál Art Director is, és cégvezetőként többnyire saját projekteket valósítottam meg. Abban látok fantáziát. Örökké tanulok.

Ha már itt tartunk, melyek a legnagyobb munkáid?

1995 óta foglalkozom információs technológiával és annak népszerűsítésével, kutatásával. Többek között cégünk nevéhez, az aDaMStudióhoz fűződik a Freemail ingyenes és – akkor még – hirdetésmentes elektronikus levelező rendszer elindítása is, amelyet a Soros C3-mal és az akkori MatávNet-tel dolgoztunk ki. Unokatestvérem, Hanák Péter  révén – aki a Budapesti Műszaki Egyetem informatika professzora volt –, ránk hárult az internet hazai népszerűsítése. Először a Veszprémi Nemzetközi Informatikai Diákolimpián alakítottunk ki egy informatikai játszóházat, az úgynevezett Internet Atlantiszt, internet barlangot. Budapesten öt nagy internet népszerűsítő, bemutató kiállítást rendeztünk Internet.galaxis címmel Budapest legfontosabb kulturális intézményeiben: a Budapest Galériában, a Szépművészeti Múzeumban, a Műcsarnokban, az Iparművészeti - és Néprajzi Múzeumban. Ezzel megelőztünk a nagy multikat, kiegészítettük a mindenkori kormányok, a Miniszterelnöki Hivatal, oktatási intézmények repertoárját. Nálunk kezdtek el sokan hálózatot használni, például az akkori kulturális miniszter a mi gépeinknél ült először internethez 1995-ben. Körülbelül százezer látogatónk volt, az öt-hat év alatt. Aztán annyira elterjedt az internet és sajnos csökkent is a támogatás, hogy abba kellett hagyni a sorozatot. Ekkoriban (2001-ben) hunyt el az édesanyám, és emiatt egy időre eléggé lecsökkent az energiám. Volt egy kissé depressziós időszakom, de lassan összeszedtem magam és 2005-ben beiratkoztam a már említett doktori iskolába, amely egy új korszakot jelentett az életemben.

Hol találkozhatunk Spidronokkal hazánkban vagy a világon?

A Millenáris Parkban a Csodák Palotája előterében függ egy nagy Spidron-szobor. Budakeszi határán, a Rehabilitációs Intézet igazgatói épületében található egy hatalmas Spidron-relief fából - az talán az egyik legszebben sikerült darab. Külföldön van két munkám. Az egyik Hollandiában, egy magánember kertjében és ami talán  a legnagyobb elismerés, hogy Bécs közepén, a Herrengasse 10. szám alatt az ötcsillagos Steigenberger Hotel Herrenhof halljában van egy nagy Spidron-plasztikám. Aranyra festettük, elég reprezentatív darab, három éve készült. Azóta is több kiállításom és előadásom volt világszerte és idehaza is. Most is van például Győrben, meg Szlovákiában, Pöstyénben, és volt Szilvásváradon, Atlantában és Regensburgban tavaly. Szóval, egyfolytában kérik, hívják a munkáimat. A napokban ékszert kezdtünk el tervezni belőle. Prototípus szinten van egy fröccsöntött játék, amelyet Amerikában megszponzorált egy hölgy. Már 14.000 dollárja ráment, annak a darabjai láthatók a harmadik képen. Jó lenne még egy kis pénzinjekció bele és akkor be lehetne fejezni. Számítok rá, hogy egy építész irodával fogunk tudni csinálni Spidron csomópontokat, szerkezeteket különleges reliefeket és téglákat. Olyan térirányokba lehet építkezni, ami a hagyományos téglával lehetetlen. A 2010-es Velencei Biennále-ra pedig csináltam egy SpHidron-tervet, ami nagyon nagy siker volt. Állítólag azért nem nyertem, mert nem a magyar pavilonba, hanem a központiba szánták, és a magyarba valaki más kapott lehetőséget. A zsűri – állítólag – túl későn tette meg a biennálé kurátorának az ajánlatát. Valószínűleg kommunikációs hiba csúszott a szervezésbe, de nem adjuk fel, jövőre újra próbálkozunk.

Mik a hosszú távú terveid, álmaid a Spidronnal és a Sphidronnal kapcsolatban?

Hosszú távú tervek? Szerintem a találmányaim több fizikai területet is érintenek, mint például a statika, dinamika, mechanika, aerodinamika, áramlástan, akusztika, energetika, turbulencia, kozmológia és sztochasztika (véletlenekkel foglalkozó tudományág), ebből kifolyólag  jó lenne, ha még inkább bekerülne az oktatásba, tudományba, ha már a matematika 250 mérföldkövének egyikeként belekerült 1979-es dátummal a Cliff Pickover által szerkesztett illusztris The Math Book-ba, akkor legyen itthon is foganatja annak, amit teszek.
Mivel mozgatható felületekről van szó, ezért el tudják terelni a hanghullámokat, beléjük kaphat a szél, napelemeket lehet belőlük csinálni. Antennát csináltak is a dél-koreaiak a Spidronból, már le is védték. Lehet, hogy lassan ketyegni fog ebből nekem is valami. Amerikai szabadalom is született már belőle: a Spidron-fraktál antenna. Egyszerűen kivágtak egy négyszer négy centiméteres rézlapból egy Spidron-formát, és jobb antennát kaptak belőle, mint ami eddig valaha volt. De sokkal jobbat. Ennek ürügyén is próbáltam szólni az egyik egyetemen, hogy egy kutatás-fejlesztési programot indítsunk el itthon, de eddig nem válaszoltak.
Még mire lehet jó? Ahogy említettem, a művészetben is jól lehet használni, szobroknak, domborműveknek és mindenféle felületképzésre és persze a designban, csomagolástechnológiában. A Moszkvában rendezett Nemzetközi Csomagolástechnikai Világkiállítás egyik díszvendége voltam 2004-ben. Óriási előadás, workshopot tartottam. Annak is lehet folytatása. A Liége-i Design kiállításon önálló bemutatóval jelentkeztem.
Még mire jó? Azt mondom, hogy a Spidron, az egy  más gondolkodásmód. Tehát, majdnem mindent meg lehet próbálni Spidron-módon fölfogni és modellezni. Egyrészt nagyon egyszerű gyártást tesz lehetővé, mivel általában egy síkfelületből lehet létrehozni a tárgyakat, felületeket, másrészt mobil, mozgatható is. Tehát, egy olyan modul-rendszer, amelyik megtalálja térben a saját mozgási pályáját és ez rengeteg mérnöki probléma megoldására alkalmassá teheti.

Össze tudnád foglalni, hogy téged hogyan lehetne jellemezni legjobban?

Össze tudom szedni magamat, bár ez nem mindig látszik. Tudok néha oldott is lenni. Most érzem, hogy végre rendet tudtok teremteni magam körül. Kitartás, tehát valamilyen csökönyösség, makacsság, ami leginkább jellemez. Ha valamiben hiszek, akkor belekapaszkodom. Azt gondolom, hogy ha a valóság bármely szegmensét az embernek sikerül megragadnia, és nem engedi el, akkor egy csodálatos világ tárul föl előtte. Előbb-utóbb beadja a derekát a valóság, persze csak ha valami igazi dolgot fogtál meg, nem pedig illúziókban ringatod magad. Ha nem az elméletedhez ragaszkodsz, hanem figyeled, hogy mit csinál a papír, hogy gyűrődik, hogy hajlik, hogy viszonyulnak egymáshoz a háromszögek, hogyan lehet transzformálni, deformálni egy felületet, akkor az egy élő kapcsolat a világgal, a valósággal, az nem egy álomban ringatózás. Ha tanár leszek, arra fogok mindenkit ösztönözni, hogy akár a legreménytelenebb témának menjen neki, csak mindig szembesítse a logikáját meg az álmait egymással és a valóság tényeivel. Úgy nagyon messzire lehet jutni szinte semmiből.

És végül az utolsó kérdésem az lenne, hogy mit üzensz a fiataloknak, az olvasóinknak?

Hogyha lehet egy ilyen internetes oldalon tanácsot adni fiataloknak, azt javaslom, hogy próbálják az izgalmakat, aggodalmakat, depressziót néha kreativitássá transzformálni, ami nem kis feladat, iszonyúan nehéz, de hogyha sikerül, akkor ez egy nagyon nagy lehetőség és élmény. Nem szabad a bajok elől elbújni, azokat is végig kell szenvedni, mert tapasztalatot jelent és megedz, de valaminek mégis ott kell lennie lelki tartalékként a tarsolyunkban, valami izgalmas és érdekes témának, ami kimozdít a melankóliából, a passzív révületből. Meg kell próbálni belevetni magunkat valamibe, valamilyen hasznos dologba, amitől mi is többek leszünk egy kicsivel és a világ is moccan.

Folytatás 1,2

További érdekes cikkek Erdély Dániellel kapcsolatban 1,2,3,4,5,6,7,8

Forrás 1,2

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...