Philip Johnson 1950-ben épített üvegháza és Mies van der Rohe 1929-es Barcelona pavilonja adott ihletett svédországi házuk átépítésekor az Alsen családnak. Korábban az Egyesült Államokban éltek, hazatérve pedig - az ott ért benyomások alapján - házuk radikális átalakítására szánták rá magukat.

Bár a családnak határozott elképzelései voltak a megvalósításról, a segítségül hívott építész, Olle Rex számos remek ötletet adott. Az egyik ilyen a padlótól mennyezetig érő, az enteriőr és a természeti környezet határainak összemosódását eredményező üvegfal volt. De a szakember javasolta azt a még szokatlan, bár már terjedni látszó megoldást is, hogy a hálószobát a fürdőtől mindössze egy üvegfal választja el.

A házban nemes anyagok sora biztosítja a luxus érzetét: a közösségi terekben és a vizes helyiségekben mészkő burkolat és carrarai márvány pultok, a lakószobákban pedig dió svédpadló található. Érdekes megoldás, hogy bár a nappali hidegburkolatot kapott, a konyhában mégis fapadlót raktak le. Nem csak a beépített anyagok esetében nem kicsinyeskedett a család, a mobíliák között is számos dizájner terméket találhatunk, nem beszélve a csodálatos perzsa szőnyegekről. Mégis, a képeket nézve kétkedés fog el: vajon meddig nem fogja zavarni a családot az a sok funkcionális kompromisszum, amelyet az esztétikum oltárán áldozva kötöttek meg? A fehér márványpultok csillogó felületét hamar kikezdik a savak és lúgok (egy pohár vörösbor például letisztíthatatlan foltként éktelenkedik ezeken a felületeken), a konyha fapadlója pedig ebben a kontextusban értelmezhetetlen számomra. Az építészekkel sokszor vigyázni kell: előfordul, hogy vízióik követése közben elfeledkeznek az ott lakók mindennapjairól.

Forrás